Hogyan lesz a könyv?

Amikor a könyvkiadásról esik szó, rögtön a könyvkiadókra gondolunk, hiszen így logikus. Kéziratunkkal a fiókunkban reménykedni kezdünk, hogy ha abból megfelelő helyen megjelentetünk részleteket, előbb-utóbb feltűnik valakinek, hogy zsenik vagyunk, és térden állva fognak könyörögni, hogy kiadhassák a könyvünket. Vagy: elkezdünk tárgyalni különböző kiadókkal, akik a nagyi szakácskönyvétől a gyerek rajzain át mindent hajlandóak bekötni és kinyomtatni, így természetesen annak sincs akadálya, hogy a mi dédelgetett írásunkat is a kezünkbe szoríthassuk nyomtatott formában néhány hónapon belül. Csak pénz kérdése.

Nos, felfedezni nem fognak, legalábbis kicsi rá az esély, még akkor is, ha tied a legjobb könyv a herripotter óta: egyszerűen nem jut el az írásod odáig, hogy igazi szakértők kezébe kerüljön. Ezért aztán a sokat reklámozott szerzői kiadás felé fogsz hajlani, azzal a jelszóval, hogy életedben egyszer te is megengedheted magadnak, hogy megjelenjen egy könyved (kimondatlanul bízva abban, hogy ennek sikere meghozza majd az érdeklődést a további írásaid iránt is, és így a befektetés nem lesz hiába).

A közös munka során aztán kiderül (amikor már aláírtad a szerződést a nímand kiadóval és kifizettél egy rakás előleget), hogy a dolgok közel sem mennek úgy, ahogy elképzelted, az illúzió pedig, hogy igazi szakemberekre bíztad a “gyermekedet”, minden egyes nappal távolabbra száll. *

De hagyjuk a múltat és lépjünk tovább. A második könyvnél az ember természetesen felhasználja a keservesen megszerzett tapasztalatokat. Az elképzelés határozottabbá válik, a csapdák kikerülése nagyon tudatossá. Az Itáliai útinapló második részét egy lelkes, rajtam kívül négy fős csapattal és egy jó  nyomdával adtuk ki. Az első korrektúrát egy barátnőm végezte, aki romantikus irodalomban “utazik”. A szerkesztésért egy széleskörű nyomdai és kiadói tapasztalatokkal bíró barátom felel, akivel sokat dolgoztunk együtt azon, hogy a mondatok jól összecsiszolódjanak, hogy javuljon a stílus, hogy az olvasó számára nem egészen világos bekezdések érthetőbbé váljanak. Ő a papírra nyomtatott kéziratban végezte el a javításokat, amelyeket aztán megbeszéltünk, én pedig a végleges variációt beírtam a fájlba. Figyelme volt a fejezetek sorrendjére, javaslatokat tett a bevezetőt és a fülszöveget illetően, tárgyalt felhasználható térképek ügyében, árajánlatot kért három nyomdától, mindezek mellett pedig még az ördögien megbújó helyesírási hibákat, elírásokat is javította, egységesítette a dőlt/félkövér betűket, stb…..

Az illusztrátort, aki nyolc képet rajzolt a könyvembe, tíz évvel ezelőtt ismertem meg az interneten. Amikor megkerestem a feladattal, örömmel vállalta el.

A hivatásos tördelőt a szerkesztőm mutatta be nekem, és már az első találkozáskor úgy éreztem, jól tudunk majd együtt dolgozni. Ehhez elég annyi, hogy amikor elmondod a régóta dédelgetett elképzeléseidet, csak annyit mond: oké. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs szabadsága a munkában (sőt, részemről alig vártam, hogy végre valamit ne nekem kelljen kitalálni), csak annyit, hogy nincs számára lehetetlen. Miután rengeteg problémázáson túl vagyok az első könyvvel, mert könyvkiadónál bizony létezik olyan tördelő, akinek még egy kifutó fénykép elhelyezése is gondot okoz, ezért az “oké”-ért simán kezet tudtam volna csókolni T-nek. 🙂

Mikor a tördelés elkészül, még legalább egy, de inkább két-három korrektúra következik, aminek során remélhetőleg már a még ördögibben megbújt elütéseket is észrevesszük majd. Itt lehet jól felidegelni a tördelőt, hogy hátkhmmm… mégis még nyolcvanhat képet be szeretnék tenni az anyagba, és tulajdonképpen három fejezetet most már egész másként írnék meg…. oké, vicceltem, jó voltam! 🙂 🙂 Egyszóval mire ide jutunk, megállapodunk a kiválasztott nyomdával a papír vastagságában, típusában és egyéb feltételekben. A nyomda először egyetlen példányt fog elkészíteni a könyvből, amelyet a végső korrektúra során újra alaposan átnézünk, most már technikai szempontból (színek, kötés, stb…) is. Aztán kinyomtatjuk valahány példányban (ez későbbi terveinktől függ). És kész. 🙂

Természetesen a könyv nincs ingyen. Senki munkáját nem kapjuk ajándékba, de csak annyiba fog kerülni, amennyi a tényleges költsége, a ráfordított munkaóra és anyag függvényében. Nem kötelezed el magad a jogokat illetően minimum egy évre egy kiadónak. A közvetlen módon választott segítők hisznek abban amit csinálsz, egyfelé tolják veled a szekeret, és a munka során egyetlen pillanatra sem felejtik el, hogy a TE könyvedről van szó, ezért a végső döntés egy-egy kérdésben a TE kezedben van. Az első könyvem kiadója egyszer a fejemhez vágta, hogy én úgy viselkedek, mintha én lennék a hajón a kapitány, pedig csak utas vagyok. Szerényen azt válaszoltam neki, hogy oké, lehet, hogy nem én vagyok a kapitány, de enyém a hajó, bocsi… mert enyém a kézirat és a lóvé, amiből a könyv elkészül. Tehát arra megyünk, amerre én akarom. Nem volt boldog. 🙂

A következő izgalmas pont a terjesztés. Nos, ehhez szükséges az ISBN szám, amit magánember is megkérhet, nem csak kiadó, és az ebből generált vonalkód, amit a tördelő el tud készíteni egy programmal. Szükséges továbbá nyilván egy könyvterjesztő cég, amely bejuttatja a kötetet a könyvesboltokba. Bármelyiket meg lehet keresni, én ezzel is peches voltam az első kötetet illetően, mert ahogy letelt a kiadóval az aláírt egy év, odaadtam a könyveimet a Könyvbazár Kft-nek, Matyi Dezső pedig két hónap múlva bedobta a törülközőt. A cég utódjának köszönhetően néhány hónapig lehetett kapni a könyvemet az Alexandra üzleteiben, de a mai napig nem látom át a történteket, mert száz darab könyvemnek gyakorlatilag nyoma veszett: nem lehet tudni, mennyit adott el a Könyvbazár, és mennyit az utód. Most úgy áll az ügy, hogy mivel a Könyvbazárt felszámolják, ha befizetek (megint én!) X összeget, akkor benyújthatom a kárigényemet. Tehát néhány éves pereskedés után majd kiderül, hogy visszakapom-e a könyveim árát, ami persze csak kb. 50%, mert nagyjából ennyi jutalékért dolgoznak a terjesztők. Úgy döntöttem, hogy ebbe a projektbe tovább egy fillért nem fektetek, ezért nem nyújtottam be kárigényt. Most, a második kötetet nem terjesztjük a szó klasszikus értelmében. Az egyéni vállalkozásomhoz felvettem a szükséges teáor-számokat, így hivatalosan, számlával értékesíthetem a köteteket a saját csatornáimon. (Facebook, olaszországi oldalak és honlapok, könyvbemutatók, a saját kávézóm, stb…)

Így persze nem adunk el több ezer darabot, de én a lelkes és értő olvasók mindegyikét megbecsülöm, és elégedett vagyok a döntésemmel. A terjesztésről még tudni kell: ahhoz, hogy a könyvesboltokban ne a vészkijárat melletti polc legalsó sorában hátul legyen megbújva a három-négy példány a könyvedből, kőkemény pénzekre van (lenne) szükség. Ez akkor is így van, ha hozzám hasonlóan magad rakod össze a könyved, de akkor is, ha kiadóval dolgoztatsz. Mert a kiadó nem fogja finanszírozni azt, hogy az üzlet közepén könyvgúlában álljanak a műveid, hogy kint legyél a kirakatban, netán még egy plakátról is visszamosolyogj a lelkes rajongótáborodra, tehát bármelyik megoldást választod, neked cseng a költség. Ha mégis terjesztőt választasz, meg kell fontolnod, hogy X forintot befektetve az esetleges nagyobb számú eladásból származó Y megtérülés megfelelő arány-e a számodra. Természetesen ez csak ránk, névtelen szerzőkre vonatkozik, mert nyilván a már híres, tehetséges (és szponzorált) írókkal egész más a helyzet, és nyilván azokkal is, akiket valamilyen okból felkarolnak a márkás könyvkiadók (az írás minőségétől függetlenül). Nem példálózunk, tudunk ugyebár ilyet, nem egyet és nem kettőt.

Amúgy a könyvkiadással az van, hogy ha van egy kéziratod, amibe akár több év munkáját is beletetted, te és a tesztolvasóid jónak tartják, és van rá valamennyi pénzed, akkor meg kell csinálni!!! Különben egész hátralévő életedben azt fogod érezni, hogy nem merted átlépni a küszöbét egy nyitott ajtónak, és ez sz*r érzés lesz. Ehhez képest az a rengeteg idegeskedés, izgalom és költség, ami a kiadással jár, már bagatell! 🙂 🙂 Könyvírásra fel! Csak bátran! 🙂

* Nem nevesítek, és a vélemény természetesen nem vonatkozik minden könyvkiadóra.

5 hozzászólás Új írása

  1. Lazac szerint:

    Szerintem klasszul csináltad, ha számít a véleményem. :):) Remélem hamarosan találkozunk a pécsi bemutatón 🙂

    Kedvelés

    1. caffefrizzo szerint:

      Persze, jövök áprilisban, örülök, ha te is ott leszel. Még a fix nap nincs meg, ha megtudjuk, azonnal szétkürtölöm. 🙂

      Kedvelés

  2. Lazac szerint:

    OK, április 28-án indulok egy európai körútra, remélem előtte lesz. 🙂 A szülinapod környéke tök jó lenne, nem? 🙂

    Kedvelés

  3. caffefrizzo szerint:

    Épp ma írt Péter, hogy megbeszélte, 11 vagy 18 a javaslat. Én 18-ra szavazok, mert minden hét számít, hogy jobb időjárás legyen. Szerdai nap.

    Kedvelés

  4. Lazac szerint:

    Máris beírom a naptárba 🙂

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s