Hogyan lesz a könyv?

Amikor a könyvkiadásról esik szó, rögtön a könyvkiadókra gondolunk, hiszen így logikus. Kéziratunkkal a fiókunkban reménykedni kezdünk, hogy ha abból megfelelő helyen megjelentetünk részleteket, előbb-utóbb feltűnik valakinek, hogy zsenik vagyunk, és térden állva fognak könyörögni, hogy kiadhassák a könyvünket. Vagy: elkezdünk tárgyalni különböző kiadókkal, akik a nagyi szakácskönyvétől a gyerek rajzain át mindent hajlandóak bekötni és kinyomtatni, így természetesen annak sincs akadálya, hogy a mi dédelgetett írásunkat is a kezünkbe szoríthassuk nyomtatott formában néhány hónapon belül. Csak pénz kérdése.

Nos, felfedezni nem fognak, legalábbis kicsi rá az esély, még akkor is, ha tied a legjobb könyv a herripotter óta: egyszerűen nem jut el az írásod odáig, hogy igazi szakértők kezébe kerüljön. Ezért aztán a sokat reklámozott magánkiadás felé fogsz hajlani, azzal a jelszóval, hogy életedben egyszer te is megengedheted magadnak, hogy megjelenjen egy könyved (kimondatlanul bízva abban, hogy ennek sikere meghozza majd az érdeklődést a további írásaid iránt is, és így a befektetés nem lesz hiába).

A közös munka során aztán kiderül (amikor már aláírtad a szerződést a nímand kiadóval és kifizettél egy rakás előleget), hogy a dolgok közel sem mennek úgy, ahogy elképzelted, az illúzió pedig, hogy igazi szakemberekre bíztad a “gyermekedet”, minden egyes nappal távolabbra száll. *

De hagyjuk a múltat és lépjünk tovább. A második könyvnél az ember természetesen felhasználja a keservesen megszerzett tapasztalatokat. Az elképzelés határozottabbá válik, a csapdák kikerülése nagyon tudatossá. Az Itáliai útinapló második részét egy lelkes, rajtam kívül három fős csapattal és egy jó  nyomdával adjuk ki. Az első korrektúrát egy barátnőm végezte, aki romantikus irodalomban “utazik”. A szerkesztésért egy széleskörű nyomdai és kiadói tapasztalatokkal bíró barátom felel, akivel sokat dolgoztunk együtt azon, hogy a mondatok jól összecsiszolódjanak, hogy javuljon a stílus, hogy az olvasó számára nem egészen világos bekezdések érthetőbbé váljanak. Ő a papírra nyomtatott kéziratban végezte el a javításokat, amelyeket aztán megbeszéltünk, én pedig a végleges variációt beírtam a fájlba. Figyelme volt a fejezetek sorrendjére, javaslatokat tett a bevezetőt és a fülszöveget illetően, tárgyalt felhasználható térképek ügyében, árajánlatot kért három nyomdától, mindezek mellett pedig még az ördögien megbújó helyesírási hibákat, elírásokat is javította, egységesítette a dőlt/félkövér betűket, stb…..

A tördelőt (aki egyébként “hivatásos” 🙂 ) szintén a szerkesztőm mutatta be nekem, és már az első találkozáskor úgy éreztem, jól tudunk majd együtt dolgozni. Ehhez elég annyi, hogy amikor elmondod a régóta dédelgetett elképzeléseidet, csak annyit mond: oké. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs szabadsága a munkában (sőt, részemről alig vártam, hogy végre valamit ne nekem kelljen kitalálni), csak annyit, hogy nincs számára lehetetlen. Miután rengeteg problémázáson túl vagyok az első könyvvel, mert könyvkiadónál bizony létezik olyan tördelő, akinek még egy kifutó fénykép elhelyezése is gondot okoz, ezért az “oké”-ért simán kezet tudtam volna csókolni T-nek. 🙂

Mikor a tördelés elkészül, még legalább egy korrektúra következik, de inkább kettő, aminek során remélhetőleg már a még ördögibben megbújt elütéseket is észrevesszük majd. Itt lehet jól felidegelni majd a tördelőt, hogy hátkhmmm… mégis még nyolcvanhat képet be szeretnék tenni az anyagba, és tulajdonképpen három fejezetet most már egész másként írnék meg…. oké, vicceltem, jó leszek! 🙂 🙂 Egyszóval mire ide jutunk, megállapodunk a kiválasztott nyomdával a papír vastagságában, típusában és egyéb feltételekben. A nyomda először egyetlen példányt fog elkészíteni a könyvből, amelyet a végső korrektúra során újra alaposan átnézünk, most már technikai szempontból (színek, kötés, stb…) is. Aztán kinyomtatjuk valahány példányban (ez még tárgyalás alatt). És kész. 🙂

Természetesen a könyv nincs ingyen. De csak annyiba fog kerülni, amennyi a tényleges költsége, a ráfordított munkaóra és anyag függvényében. Nem kötelezed el magad a jogokat illetően minimum egy évre egy kiadónak. A közvetlen módon választott segítők hisznek abban amit csinálsz, egyfelé tolják veled a szekeret, és a munka során egyetlen pillanatra sem felejtik el, hogy a TE könyvedről van szó, ezért a végső döntés egy-egy kérdésben a TE kezedben van. Az első könyvem kiadója egyszer a fejemhez vágta, hogy én úgy viselkedek, mintha én lennék a hajón a kapitány, pedig csak utas vagyok. Szerényen azt válaszoltam neki, hogy oké, lehet, hogy nem én vagyok a kapitány, de enyém a hajó, bocsi… mert enyém a kézirat és a lóvé, amiből a könyv elkészül. Tehát arra megyünk, amerre én akarom. Nem volt boldog. 🙂

A következő izgalmas pont a terjesztés. Nos, ehhez szükséges az ISBN szám, amit magánember is megkérhet, nem csak kiadó, és az ebből generált vonalkód, amit a tördelő el tud készíteni egy programmal. Szükséges továbbá nyilván egy könyvterjesztő cég, amely bejuttatja a kötetet a könyvesboltokba. Bármelyiket meg lehet keresni, én ezzel is peches voltam, mert ahogy letelt a kiadóval az aláírt egy év, odaadtam a könyveimet a Könyvbazár Kft-nek, Matyi Dezső pedig két hónap múlva bedobta a törülközőt. Szerencsére a BookAngel Kft. átvette az üzletet, így a könyveim továbbra is kaphatóak a megmaradt Alexandra boltokban. A Könyvbazár magánszeméllyel nem szerződött, így az egyéni vállalkozásom teáor-számai közé fel kellett venni a számlaadáshoz szükséges könyvkiadást. Lehetséges, hogy adószámos magánszemélyként is foglalkoznak a szerzővel a terjesztők, ennek utána kell járni.

Eljutottunk a fekete leveshez. Ahhoz, hogy a könyvesboltokban ne a vészkijárat melletti polc legalsó sorában hátul legyen megbújva a három-négy példány a könyvedből, kőkemény pénzekre van (lenne) szükség. Ez akkor is így van, ha hozzám hasonlóan magad rakod össze a könyved, de akkor is, ha kiadóval dolgoztatsz. Mert a kiadó nem fogja finanszírozni azt, hogy az üzlet közepén könyvgúlában álljanak a műveid, hogy kint legyél a kirakatban, netán még egy plakátról is visszamosolyogj a lelkes rajongótáborodra, tehát bármelyik megoldást választod, neked cseng a költség. Ezt meg kell fontolnod, hogy X forintot befektetve az esetleges nagyobb számú eladásból származó Y megtérülés megfelelő arány-e a számodra. Természetesen ez csak ránk, névtelen szerzőkre vonatkozik, mert nyilván a már híres írókkal egész más a helyzet, és nyilván azokkal is, akiket valamilyen okból felkarolnak a márkás könyvkiadók (az írás minőségétől függetlenül). Nem példálózunk, tudunk ugyebár ilyet, nem egyet és nem kettőt.

Amúgy a könyvkiadással az van, hogy ha van egy kéziratod, amibe akár több év munkáját is beletetted, te és a tesztolvasóid jónak tartják, és van rá valamennyi pénzed, akkor meg kell csinálni!!! Különben egész hátralévő életedben azt fogod érezni, hogy nem merted átlépni a küszöbét egy nyitott ajtónak, és ez sz*r érzés lesz. Ehhez képest az a rengeteg idegeskedés, izgalom és költség, ami a kiadással jár, már bagatell! 🙂 🙂 Könyvírásra fel! Csak bátran! 🙂

* Nem nevesítek, és a vélemény természetesen nem vonatkozik minden könyvkiadóra.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s